A Cegléd területén is élt első, név szerint ismert nép az iráni eredetű nomád szkíták voltak. Temetőjüket Tápiószelén, aranyszarvasukat Tápiószentmártonban találták meg. 

Cegléd kialakulása az Árpád-korban kezdődött. A ceglédi határban több Árpád-kori falu létezett (Cegléden kívül Cseke, Félegyháza, Székegyház, Külsőhegyes, Töröttegyház és még legalább 3 a Bécsi-hát, Máté-völgy és a Madarászhalom területén). 

 Az igazi, alföldi Ceglédre vonatkozó első hiteles oklevelet 1358-ra tehetjük. 

Az eladdig királyi birtok Ceglédet I. (Nagy) Lajos királyunk 1358-ban anyjának, a lengyel Łokietek Erzsébetnek adományozza, aki aztán 1368-ban az óbudai klarissza apácák birtokába juttatta, akik a török korig, majd 1782-ig voltak földesurai a városnak.

A mezővárosi kiváltságoknak fokozatosan került birtokába a város: 1364. május 8-án (a városalapítók napja) I. (Nagy) Lajostól vámmentességet, 1420-ban Luxemburgi Zsigmondtól szabad bíróválasztási jogot kapott a város, 1448-ban pedig Hunyadi János kormányzó Gyümölcsoltó Boldogasszony, Barnabás apostol és Máté evangélista ünnepeire országos vásártartási jogot adományozott a településnek. (MOL DL 14 166.)

Emellett 1521-ből ismerjük András-napi országos vásárát is. A mezővárosnak 12 tagú saját tanácsa volt. A kiváltságok és a kedvező fekvés Ceglédre vonzották a környező falvak lakosságát.

A város lakosságának nagyságára az 1470-es és az 1510-es évekből van adat. Az előbbi években kb. 750, míg az utóbbi években kb. 1100 ember lakta Ceglédet. Az első városi tanács által kiadott oklevelet 1521-ből ismerjük. A középkor folyamán a településről 13 egyetemre járó személy volt ismert.

A tatárdúlás után újabb veszély fenyegette Magyarországot: a török. Ceglédet már a mohácsi csata után felgyújtották, és Buda 1541-es, majd Szolnok 1552-es elfoglalása után 150 évre török uralom alá kerül. A török korban a város szultáni kincstári (hász) birtok lett, így viszonylagos békességet élvezett.

A reformáció hatására a város lakossága kálvinista lett (prédikált itt Szegedi Kis István is), ilyen középiskola is működött a városban, és a reformátusok vették birtokba a katolikus templomot is.

Cegléd támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, maga a fejedelem kétszer is járt a városban. A szabadságharc során ugyan a lakosság háromszor is menekülésre kényszerült, de 1711 után ismét emelkedett a város lakossága, majd a 18. század közepétől folyamatos a növekedés eredményeként, 1848-ra már több mint 16 000 lakója van.

Cegléd városának az első gyógyszertárát, Öffner János nyitotta meg, miután 1817 április 8.-án, Forgó György, a vármegye főorvosa közvetítésével a Helytartótanács megengedte. 

Az 1834-es nagy tűzvész után kezdődött a mai város tervszerű kiépülése. A gótikus katolikus templom helyén ekkor épült a mai templom és megkezdték a református templom építését is Hild József tervei alapján. Az 1847-ben megnyitott Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal, majd az 1854-ben Szeged felé elágazó Cegléd–Szeged-vasútvonal pedig jól mutatja a város közlekedés-földrajzi szerepének erősödését is.

A forradalom szele elérte e kis mezővárost is.  Kossuth Lajos 1848. szeptember 10-én hadba hívó cikket jelentetett meg. Ugyanezen a napon a ceglédi főbíró, Csizmadia Mihály összehívta Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét tanácsát, és egy határozatban arra szólították fel a kormányt és az országgyűlést, hogy kezdje meg az ország felfegyverzését ("ceglédi levél"). Kossuth erre a határozatra is hivatkozhatott, mikor az országgyűlésben bejelentette, hogy toborzókörútra indul. 1848. szeptember 24-én délután vonattal érkezett első állomására, Ceglédre.

Cegléd a szabadságharc leverése után is ragaszkodott a függetlenségi hagyományokhoz, a kiegyezés után általában függetlenségi párti képviselőket választott. 1876-77-ben Cegléden élt Táncsics Mihály, saját könyveit árusította, kevés sikerrel (ma általános iskola viseli a nevét). 1877-ben 100 ceglédi találkozott Turinban (Torino) az emigráns Kossuthtal, hogy hazahívja a város országgyűlési képviselőjének. Kossuth nem jött haza, de a „turini százak”, majd leszármazottaik minden évben megünnepelték az utazás évfordulóját. Ma is működik Cegléden az ország egyik legrégibb egyesülete, a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör, amely jelentős szerepet játszik a Kossuth-kultusz ápolásában és a Kossuth Múzeum támogatásában. 

 mezőgazdasági modernizáció Cegléden és környékén is megjelent. A 19. század végére: beindul a gépesítés (cséplőgép, gőzeke), elterjed a gyümölcskultúra, az állattenyésztés. A századfordulón megfigyelhető volt az üzemek növekedésének tendenciája, de a kisipar jellege változatlan maradt.

 A századfordulóra már előrehaladt a városiasodás, 1899-ben állami gimnáziumot kapott a város (református Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium).

 Ekkor a legjelentősebb középületek épültek: a virágkor nagyban kötődik az akkori polgármester, Gubody Ferenc személyéhez.

Az első világháborúban közel 1000 ceglédi lakos esett el, és a Tanácsköztársaság 1919-es napjai sem múltak el áldozatok nélkül.

A második világháborús veszteségeket növelte a zsidók deportálása (kb. 600 áldozat) és a vasútállomás 1944. augusztus 29-i bombázása is. A szovjet hadsereg 1944. november 4-én foglalta el a várost, amelynek határában óriási hadifogolytábort működtetett. A következő években itt is kiépült a kommunista diktatúra.

 1956. október 26-án gimnáziumi diákok kezdeményezte tüntetés volt a városban, és a forradalmárok kezébe került a hatalom. November 4-én aztán már a Cegléden állomásozó szovjet csapatok is kivették részüket a forradalom leveréséből. A hetvenes években a város fejlődésnek indult, de a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt ipara, visszafejlődött mezőgazdasága, bár az idegenforgalom jelentősége (Ceglédi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont) folyamatosan nő.

Forrás: Wikipedia